VITALITATEA SPIRITUALÃ NAȚIONALÃ PRIN GENIUL LUI DEMJÉN FERENC
Dupã cum am mai discutat aici la Metalmãcire,
importanța lui Demjén Ferenc în evoluția muzicii Rock din Ungaria nu
poate fi pusã sub semnul întrebãrii. Contribuția sa vastã și genialã la
arta acusticã din țara sa natalã este una fãrã pereche. Dar într-un
astfel de caz apare și o problemã oarecum nostimã: cum putem determina
Magnum Opus-ul unui astfel de maestru? Fãrã nici un fel de dubiu, Demjén
a produs mai multe capodopere dar dacã ar fi sã alegem o singurã piesã,
aceasta va trebui sã aibã o importanțã naționalã accentuatã, versuri
care eleveazã spiritul, și, desigur, o anumitã aluzie la gloria
visãtorilor. Pânã când piesa „Szerelemvonat” (Trenul Iubirii) este una
foarte aproape de aceste caracteristici, totuși trofeul merge la „A
Lelkünk Most Is Vágtat” (Sufletele Noastre Galopeazã Și Acum).
La
suprafațã, piesa vorbește de cai și de funcția lor centralã sportivã în
spiritul național maghiar, dar cu câteva straturi mai spre interior,
detectãm omagiul lui Demjén adus vieții, vitalitãții, și viselor
fiecãreia dintre noi. Sã nici nu vorbim de metafora Cerbului Fermecat
(Csodaszarvas) – o imagine legendarã trasã direct din miturile antice
maghiare.

Haideți sã examinãm versurile originale în primul rând:

A lelkünk addig vágtat
Míg hajtanak a vágyak
De hogy mindent láss, mirõl álmodsz még
Száz lóerõ sem elég!
A lelkünk arra vágtat,
Hova hajtanak a vágyak;
Ahol gyõz a remény és a baj menekül
Ülj fel egy lóra s repülj!

Semmit sem értünk el gyorsan, bár volt ezer év,
Sokszor elõre mentünk, de még többször hátrafelé,
Lassanként mégis itt vagyunk,
S csak egy irányba hajthatunk.
Mert a kétfelé hajtott szekér
Sehova sem ér

Nem kell, hogy száguldj!
Kell még a tegnap, hogy holnapot láss.
Nem baj, hogy álmodod:
A Csodaszarvas még elõtted jár,
És ezer új csodával vár!

A lelkünk addig vágtat
Míg hajtanak a vágyak
De hogy mindent láss, mirõl álmodsz még
Száz lóerõ sem elég!
A lelkünk arra vágtat,
Hova hajtanak a vágyak;
Ahol gyõz a remény és a baj menekül
Ülj fel egy lóra s repülj!

Egy táltos, ha vágtat, kinyitja két tiszta szemét,
Orrában érzi a szabadság üzenetét;
Merrõl a szél fúj, arra megy,
Nem állja útját völgy, se hegy;
Nem állna meg semmiér’,
S haza is ér.

Nem kell, hogy száguldj!
Kell még a tegnap, hogy holnapot láss.
Nem baj, hogy álmodod:
A Csodaszarvas még elõtted jár,
És ezer új csodával vár!

A lelkünk addig vágtat
Míg hajtanak a vágyak
De hogy mindent láss, mirõl álmodsz még
Száz lóerõ sem elég!
A lelkünk arra vágtat,
Hova hajtanak a vágyak;
Ahol gyõz a remény és a baj menekül

Ülj fel egy lóra s repülj!