Trinh magyar levele – otthon meg azzal fogadnak, hogy “Dragi români”

 

Trihn, a fiatal vietnámi szállodai recepciós villámgyorsan nézi meg a világhálón, mi fán terem az, hogy valaki Romániában lakik, de mégis magyar.

Mosolyogva nézem a lányt, el tudom ugye képzelni, milyen zűrzavar lehet a fejében. A felvonóban kuncogunk is a feleségemmel, hogy vajon miféle népségnek vél bennünket a lány? Mert ugye ha valaki Romániában lakik, akkor hogyan lehet magyar? Na aztán! Ez Vietnámban megfejthetetlennek tűnik…

Szegény kislány, egyelőre – jobb híján – oroszoknak néz, vagy szingapúrinak. A vulautaváltás angolul zajlik; ő egy bátortalan szpászivával is próbálkozik, de nem nagy meggyőződéssel. A tanácstalanság látványos ül ki az arcára: el nem tudja képzelni, kik vagyunk, milyen nyelven beszélünk. Románul? Oroszul?

Reggel levelet kapok. A szobalány hozza, Mr. Szabó a címzett. A feladó: Trihn, a kis vietnámi recepcióslány!

Nem hiszek a szememnek: magyarul írt levél! Saigonban, azaz Ho si Minh városban! Rettenetesen helytelenül, de magyarul!

Legalább egy órát kínlódhatott azzal Trinh, hogy magyarra tegye át a vietnámi gondolatait valamelyik fordítórobot segítségével.

Kicsit meghatódva mentem le a recepcióra, elszámolni és megköszönni a levelet. Nincs ott Trihn, a kolléganője már messziről mosolyog. Intézzük a pénzügyi dolgokat, majd azon kapom magam, hogy elszorul a torkom.

Mert hogy itt, Vietnám déli régióiban tudják az emberek, hogy én magyar vagyok, és nem román. Otthon meg azzal fogadnak, hogy “Dragi români”.

Leave a Reply

Your email address will not be published.