Pántlikaszínek: Kolozsvár, Beregszász, Poroskõ: a magyar csak egy szóban mondja ki azt, hogy „seretlec”

Pántlikaszínek: Kolozsvár, Beregszász, Poroskõ: a magyar csak egy szóban mondja ki azt, hogy „seretlec”
„Pántlikaszínek: Kolozsvár, Beregszász, Poroskõ” 
A magyar csak egy szóban mondja ki azt, hogy „seretlec”
 
 

 

A Beregszászi 7-es Számú Magyar (Cigány) Iskola egyik pedagógusának sajátos módon sikerült megismertetnie a Kárpát-medence magyarságával a kis tanintézmény sajátos világát, többnyelvûségét és a magyar kultúrához való ragaszkodását. 
 
 
           A megkésett beregszászi cigány-magyar családnak “büntetésbõl” énekelni kellett
 
Shrek Tímea beregszászi tanárnõ ugyanis egyszerûen megírta – kiírta magából – kisdiákjai apró történeteit, vallomásait, beilleszkedési gondjait, így nemcsak karcolat- illetve novellahõsökké avatta a kis cigányosztály diákjait, de az irodalomba is belopva õket a Halott föld ez címû elbeszéléskötete által… halhatatlanná is tette õket.

 

 
 
Shrek Tímeát „angyalnak” hívják a kis cigányok, akik számára a pedagógus – aki „híressé tette õket” – amolyan „általános édesanya”, akinek magyarul lehet elmondani azt a sok-sok bajt, ami miatt nem tudnak iskolába jönni, pedig…    
 
 
                                                         Alig fértünk el a tábla elõtt… 
 
A Beregszászi 7-es Számú Magyar (Cigány) Iskola mindennapjai és alaptörténetei kifejezetten hasonlítanak azokhoz, amiket Poroskõ (Poroskovo) épülõfélben levõ Román (Magán) Iskolája esetében tapasztalni. Itt az – mutatis mutandis – „angyalok” a helyi voloh (félnomád életmódot folytató román) gyerekeket próbálják beiratni román tagozatra.
 
Poroskõ román ”angyalát” Eftimie Mitrának hívják; Hunyad megye egyik erdei ortodox kolostorának a vezetõ szerzetese, a helyi apácák lelki gondozója. Életcéljának tekinti a voloh gyerekek iskoláztatását, illetve az értelmesebb diákoknak az átmentését a helyi ukrán tagozatról az aknaszlatinai ukrán-magyar-román iskolába, hogy a román kultúra világában újra otthon érezhessék magukat.
 
 
Azt csinálja tehát amit „angyaltársa”, Tímea. Gyerekeket ment. Otthonos környezetet teremt, rettenetes szociális világból ragad ki, visszaadja anyanyelvüket, önbecsülésüket.
 
Míg Tímea magyar szalagocskával kedveskedik diákjainak Beregszászon, Eftimia Mitra ezt teszi Poroskõn románnal. De mindketten tisztelik az ukrán szalagot is, hiszen a kisdiákok Ukrajna állampolgárai.
 
 
Megjöttek a tanszerek… Füzetek, írüszerek… Talán egész évre elég lesz… Ha nem, jönnek még a Hollók és hoznak…
 
 
Ennek a két hasonló környezetben élõ, többszörös kisebbségi komplexusokban szenvedõ ukrajnai cigány-magyar illetve ukrajnai voloh (román) közösségnek az összeismertetése – annak érdekében, hogy erõt merítsenek egymásból – a napokban történt meg.    
 
         
 
                  
Megtörtént a csoda: találkoztak a beregszászi magyar cigányiskola diákjai azokkal a poroskõi voloh gyerekekkel, akik meg akarnak maradni románnak Ukrajnában.
 
A találkozót a kolozsvári székhelyû Fehér Holló Médiaklub szervezte a „Pántlikaszínek: Kolozsvár, Beregszász, Poroskõ” címû projektje keretében.
 
 
Az Eftimie Mitra vajdahunyadi szerzetes által vezetett voloh csapat „csillagai” Oxana, Natasa és Mariana voltak, akik immár „öltözködnek” és román tagozatra járnak Aknaszlatinára (Solotvino). Õk románul énekeltek, ukránul meséltek magukról (az ukrán lévén a kommunikációs nyelv az egymás nyelvét nem ismerõ kisdiákok számára). 
 
 
Elmondták, hogy nehezen tanulják újra a román irodalmi nyelvet, de azért egyre gyakrabban kapják rajta magukat, hogy egészen szépen fejezik ki magukat románul és hogy most már nem mosolyognak rajtuk a turisták, akik szegényes, félnomád,kirekesztett poroskõi „fehércigány” utcáikat látogatják.
 
 
 
A magyar felet a A Beregszászi 7-es Számú Magyar (Cigány) Iskola igazgatónõje, Kudron Ágnes, Shrek Tímea „angyalpedagógus” és Dr. Gyebnár istván beregszászi konzul képviselte.
 
 
Magyar részrõl a kis Éva volt a sztár, aki rajzzal ajándékozta meg a három voloh kislányt, sõt dedikálta is rajzait, bizonyítva, hogy nemcsak szereti az iskolát, de tovább is szeretne tanulni, majd viszatérni pedagógusnak a helyi cigány-magyar közösségbe.
 
 
                                  Éva a Fehér Holló-ösztöndíjjal… (Megnézte: benne volt…)
 
Kudron Ágnes igazgató csillagnak nevezte Évát, akit remélhetõleg csillagként követnek mások is az iskolából, hogy legyen a jövõben is pedagógus ebben az iskolában, ahol bizony kihívások sora várja az ide kihelyezettet.
 
 
A három voloh kislány elmondta, tanítónõk akarnak lenni. Tehát visszatérve a voloh közösségbe segítenek felemelni ezt a román néptöredéket, fõleg akkor, ha a román iskola is felépül civil támogatással.
 
 
A találkozó játékos nyelvtanórával ért véget, ahol a cigány-magyar gyerekeknek a voloh szavak magyar eredetét kellett megfejteniük („vonot”,”corhaz”,”ezer”), a román lányok meg a magyar mondatszerkezetek ukrán beütéseit. 
 
A legnehezebb feladat a „szeretlek” szó körül alakult ki, ugyanis a voloh lányokat megzavarta, hogy a román „te iubesc” (te+iubesc) két szóban vallja meg ezt a gyönyörû érzelmet, míg a magyar „elvesz” egyet belõle, és csak egy szóban mondja ezt ki… „seretlec”.