Marţi, 18 Iunie 2019
Marţi, 18 Iunie 2019


Kontakt / Două lumânări: Dsida şi Eminescu

Astăzi este ziua în care maghiarii – credincioşi sau atei – comemorează pe cei care cândva au fost, au trăit, au simţit, au iubit. Pe cei care nemilosul Cronos vrea să-i uităm pentru totdeauna.

Sunt şi alţii care vor să şteargă amintirea acelora, care au reuşit să rămână oameni în vremurile în care monştrii au pus stăpânire pe sufletele oamenilor de rând.

Nici astăzi nu înţeleg, de ce puterea cu tentă naţionalistă atacă primul poeţii unei minorităţi şi pe care ar vrea – dacă nu să-l stârpească – cel puţin să-l ţină la respect. Nu înţeleg, de ce vrea să-i şteargă memoria poeţilor, de ce vrea să umiliească un grup etnic prin hulirea intelectualilor lor.

S-a întâmplat acum cinci ani, undeva în Europa, la Cluj. Locuitorii unei străzi, care purta numele poetului transilvănean, Dsida Jenő (în pronunţare: Gida Ieno) au cerut cu insistenţă şi vehemenţă Consiliului Local ca să schimbe imediat şi neabătut numele uliţei pe care stau. Motivul? Stâlcind pe româneşte numele poetului maghiar unii ar putea crede că săracii clujeni ar sta pa strada SIDA. Ceea ce pentru credincioşii ortodox ar constitui un motiv de ruşinare, dacă nu cumva un păcat.

Un anume domn Mărăcineaunu, care stătea pe fosta strada Dsida – pentru ca nu cumva să credeţi, că Consiliul Local nu s-a mişcat extrem de repede, şi nu a îndeplinit pe deplin doleanţa cetăţenilor – a povestit cum a chemat un taxi pe strada lui, iar taximetristul i-a răspuns: Să vă distraţi cu alţii, nu cu mine! Strada SIDA. Hahaha!

O singură persoană a fost indignată de cele întâmplate. Jurnalista Bianca Felseghi. Ea s-a întrebat: oare nu ştiu, nu s-au interesat locuitorii de pe strada Dsida, cine a fost de fapt poetul maghiar? Cel care a tradus din opera lui Eminescu, Arghezi, Ada Negri, dar şi a lui Schiller, Goethe sau Baudelaire.

Cel care după semnarea tratatului de la Trianon a afirmat, că apropierea majorităţii româneşti şi a minorităţii maghiare din Transilvania s-ar putea realiza cel mai uşor prin traducerea literaturii române. Cel care a fost încredinţat de Fundaţia Regală Română să traducă în maghiară opera integrală a lui Mihai Eminescu.

Doar moartea prematură a poetului maghiar a împiedicat realizare proiectului, dar şi aşa multe dintre poeziile lui Eminescu sunt cunoscute şi iubite de generaţia de astăzi datorită virtuozităţii şi empatiei lui Dsida.




Să aprindem deci, prieteni, două luminări pentru fosta stradă Dsida Jenő!

Traducerea Glossei lui Eminescu:

Glossza

Évre év jön, évre év megy,
minden új és minden ódon.
Mi rossz és jó, meg ne tévedj,
vésd eszedbe minden módon.
Bízni balga, félni dőre:
nincs hullám, mely el nem illan.
Bármi csábít, hajt előre,
légy közömbös holtodiglan.

Áll a vásár este-reggel,
és fülünkbe egyre zúgnak.
Ki törődik ily sereggel
s ád hitelt e sok hazugnak?
Elhuzódva mindörökre
csöndesen magadba révedj,
amíg meddőn mennydörögve
évre év jön, évre év megy.

Félre soha ne billentse
agyad mérlegét a gyatra
pillanat, mely üdv s szerencse
képét hordja pillanatra,
s holt örömből nyerve lételt,
úgy születik már halódon.
Hogyha érted ezt a tételt,
minden új és minden ódon.

Oly színháznak véld a földet,
hol a játék sohse fogy ki:
egy szinész öt maszkot ölthet;
mégis tudod róla, hogy ki.
Őt páholják vagy ő páhol?
a tanulság és az élv egy.
Néző légy, kit rejt a páholy,
mi rossz és jó, meg ne tévedj.

Múlt s jövő, ha mérni kezded,
egy levél két fele-lapja,
végén látja, hol a kezdet,
ki böngészni kézbe kapja.
Mind, mi csak volt vagy leendő,
örök jelen földgolyódon,
ámhogy hiú s elvetendő,
vésd eszedbe minden módon.

Egy törvény alá van téve
minden itt e tág piacra,
s tudja ég, hány ezredéve
sír, nevet az ember arca.
Új szereplők, régi dráma.
Új palackok, régi lőre –
csalódottak bölcs siráma:
bízni balga, félni dőre.

Bízni balga, bízni légvár,
eltiportak hogyha győznek,
homlokodon csillag ég bár,
a fajankók megelőznek.
Félni dőre: szolgadölyffel
egymást törik majd poriglan –
barátságuknak ne ülj fel:
nincs hullám, mely el nem illan.

Csillog és csal, mint varázslép,
a világ, e szép boszorka,
s lám, helyetted színre más lép,
rád szorult a csapda torka.
Száz bűbáj közt bújj keresztül,
légy utadnak józan őre,
jobb, ha még pillád se rezdül,
bármi csábit, hajt előre.

Állj odébb, ha hozzád érnek,
hunyj szemet, ha jó barát csal,
látva mily mértékre mérnek,
mit akarsz még jó tanáccsal?
Ki-ki osztozzék a jusson,
lármázzék, ha nyelve csiklan.
Hogy a lelked révbe jusson,
légy közömbös holtodiglan.

Légy közömbös holtodiglan,
bármi csábit, hajt előre.
Nincs hullám, mely el nem illan:
bízni balga, félni dőre.
Vésd eszedbe minden módon,
mi rossz és jó, meg ne tévedj.
Minden új és minden ódon.
Évre év jön, évre év megy.


Fericiţi sunt cei care deopotrivă puteau savura cele două poezii. Două lumânări deci...








Sus