Douã lumânãri: Dsida și Eminescu

Astãzi este ziua în care maghiarii – credincioși sau atei – comemoreazã pe cei care cândva au fost, au trãit, au simțit, au iubit. Pe cei care nemilosul Cronos vrea sã-i uitãm pentru totdeauna.

Sunt și alții care vor sã șteargã amintirea acelora, care au reușit sã rãmânã oameni în vremurile în care monștrii au pus stãpânire pe sufletele oamenilor de rând.

Nici astãzi nu înțeleg, de ce puterea cu tentã naționalistã atacã primul poeții unei minoritãți și pe care ar vrea – dacã nu sã-l stârpeascã – cel puțin sã-l ținã la respect. Nu înțeleg, de ce vrea sã-i șteargã memoria poeților, de ce vrea sã umilieascã un grup etnic prin hulirea intelectualilor lor.

S-a întâmplat acum cinci ani, undeva în Europa, la Cluj. Locuitorii unei strãzi, care purta numele poetului transilvãnean, Dsida Jenõ (în pronunțare: Gida Ieno) au cerut cu insistențã și vehemențã Consiliului Local ca sã schimbe imediat și neabãtut numele uliței pe care stau. Motivul? Stâlcind pe românește numele poetului maghiar unii ar putea crede cã sãracii clujeni ar sta pa strada SIDA. Ceea ce pentru credincioșii ortodox ar constitui un motiv de rușinare, dacã nu cumva un pãcat.

Un anume domn Mãrãcineaunu, care stãtea pe fosta strada Dsida – pentru ca nu cumva sã credeți, cã Consiliul Local nu s-a mișcat extrem de repede, și nu a îndeplinit pe deplin doleanța cetãțenilor – a povestit cum a chemat un taxi pe strada lui, iar taximetristul i-a rãspuns: Sã vã distrați cu alții, nu cu mine! Strada SIDA. Hahaha!

O singurã persoanã a fost indignatã de cele întâmplate. Jurnalista Bianca Felseghi. Ea s-a întrebat: oare nu știu, nu s-au interesat locuitorii de pe strada Dsida, cine a fost de fapt poetul maghiar? Cel care a tradus din opera lui Eminescu, Arghezi, Ada Negri, dar și a lui Schiller, Goethe sau Baudelaire.

Cel care dupã semnarea tratatului de la Trianon a afirmat, cã apropierea majoritãții românești și a minoritãții maghiare din Transilvania s-ar putea realiza cel mai ușor prin traducerea literaturii române. Cel care a fost încredințat de Fundația Regalã Românã sã traducã în maghiarã opera integralã a lui Mihai Eminescu.

Doar moartea prematurã a poetului maghiar a împiedicat realizare proiectului, dar și așa multe dintre poeziile lui Eminescu sunt cunoscute și iubite de generația de astãzi datoritã virtuozitãții și empatiei lui Dsida.

Sã aprindem deci, prieteni, douã luminãri pentru fosta stradã Dsida Jenõ!

Traducerea Glossei lui Eminescu:

Glossza

Évre év jön, évre év megy,
minden új és minden ódon.
Mi rossz és jó, meg ne tévedj,
vésd eszedbe minden módon.
Bízni balga, félni dõre:
nincs hullám, mely el nem illan.
Bármi csábít, hajt elõre,
légy közömbös holtodiglan.

Áll a vásár este-reggel,
és fülünkbe egyre zúgnak.
Ki törõdik ily sereggel
s ád hitelt e sok hazugnak?
Elhuzódva mindörökre
csöndesen magadba révedj,
amíg meddõn mennydörögve
évre év jön, évre év megy.

Félre soha ne billentse
agyad mérlegét a gyatra
pillanat, mely üdv s szerencse
képét hordja pillanatra,
s holt örömbõl nyerve lételt,
úgy születik már halódon.
Hogyha érted ezt a tételt,
minden új és minden ódon.

Oly színháznak véld a földet,
hol a játék sohse fogy ki:
egy szinész öt maszkot ölthet;
mégis tudod róla, hogy ki.
Õt páholják vagy õ páhol?
a tanulság és az élv egy.
Nézõ légy, kit rejt a páholy,
mi rossz és jó, meg ne tévedj.

Múlt s jövõ, ha mérni kezded,
egy levél két fele-lapja,
végén látja, hol a kezdet,
ki böngészni kézbe kapja.
Mind, mi csak volt vagy leendõ,
örök jelen földgolyódon,
ámhogy hiú s elvetendõ,
vésd eszedbe minden módon.

Egy törvény alá van téve
minden itt e tág piacra,
s tudja ég, hány ezredéve
sír, nevet az ember arca.
Új szereplõk, régi dráma.
Új palackok, régi lõre –
csalódottak bölcs siráma:
bízni balga, félni dõre.

Bízni balga, bízni légvár,
eltiportak hogyha gyõznek,
homlokodon csillag ég bár,
a fajankók megelõznek.
Félni dõre: szolgadölyffel
egymást törik majd poriglan –
barátságuknak ne ülj fel:
nincs hullám, mely el nem illan.

Csillog és csal, mint varázslép,
a világ, e szép boszorka,
s lám, helyetted színre más lép,
rád szorult a csapda torka.
Száz bûbáj közt bújj keresztül,
légy utadnak józan õre,
jobb, ha még pillád se rezdül,
bármi csábit, hajt elõre.

Állj odébb, ha hozzád érnek,
hunyj szemet, ha jó barát csal,
látva mily mértékre mérnek,
mit akarsz még jó tanáccsal?
Ki-ki osztozzék a jusson,
lármázzék, ha nyelve csiklan.
Hogy a lelked révbe jusson,
légy közömbös holtodiglan.

Légy közömbös holtodiglan,
bármi csábit, hajt elõre.
Nincs hullám, mely el nem illan:
bízni balga, félni dõre.
Vésd eszedbe minden módon,
mi rossz és jó, meg ne tévedj.
Minden új és minden ódon.
Évre év jön, évre év megy.

Fericiți sunt cei care deopotrivã puteau savura cele douã poezii. Douã lumânãri deci…