A félévkezdés tordai vegyészet-lélektana – „lesz könyv, fakanál, vaddisznóleves és helikopter”

A félévkezdés tordai vegyészet-lélektana – „lesz könyv, fakanál, vaddisznóleves és helikopter”

Kell hozzá vegyészet-lélektani ismeret, hogy valaki azzal invitálja az újságírót meglesni-megírni a félévkezdés tordai előkészületeit, hogy emígyen sorolja fel a témafelhozatalt: „lesz könyv, fakanál, vaddisznó és helikopter”

A Jósika Miklós líceum udvarán lézeng néhány tizenkettedikes – itt-ott egy egy jövő-menő felnőtt; semmi nem vetíti előre a beigért téma-vegyületet, míg ki nem derítem az iskola könyvtárosáról, hogy valójában kémiaszakos tanár, aki közel egy évtizede állt át könyvtárosnak, a Mengyelejev-táblázat rendjét felcserélve a könyvespolcokkal.

Látszik is az olvasótermen a kémikus keze: amerre nézel, könyvkombinációk, ötletesnél ötletesebbek. Mintha még a periódusos rendszer „száműzött” elemeinek is emléket állított volna Jakab Gizella, ugyanis a bejárati oldalon sorozatokban, „színvegyérték” szerint osztályozva, külön kirakatokban várják a rendbe szedett adománykönyvek a félévkezdő iskolásokat. A minap egy kis teherautónyi érkezett…

– Az az igazság, hogy még mindig hiányzik a tanítás – mondja. – Valójában a keret hiányzik, a rendszer, a beosztott idő, a tanóra, a csengetés… A könyvtárosi munka nem „csengetésfüggő”… Ehhez az állandósult nosztalgiához az is hozzájárul persze, hogy időnként bejönnek suttyomban olyan diákok is, akik nem házi olvasmányokért jönnek, hanem könyörögnek, segítsek a kémiadolgozatra való felkészülésben.

Hogy olvasnak-e a Jósika Miklós diákjai? Igen, a kimutatásaim nem rosszak. És hát vannak különleges olvasóim is, akik amolyan „ritkafémek”. Ilyen a négy éves Viktor is, aki helikopteres könyveket keres. Persze olyan meséskönyvet is lapozgat, amiben nincs helikopter, csak juhászlegények… Viktort mindig díszvendégként fogadom – sugárzik, amikor belép.  Akkor is, ha éppenséggel nem talál helikopteres sárkányokat meg királylányokat…

Az iskolaudvaron elkezdődik közben a „főzéstudományok-laboratórium” felavatása, pontosabban a tanfolyam „elemeinek” behordása a vadonatúj padlózattal gazdagodott tanterembe, ahol naponta tartja meg Pozsonyi Márta szakács és főzőtanfolyam-koordinátor Erdély egyik legkülönlegesebb fakultatív tanóráját, a napi rendszerességű hagyományos gasztronómiát.

Óvodásoktól a maturanduszokig – minden osztályból-csoportból járnak erre az órára; a kicsik gyúrnak, pogácsáznak, a nagyok meg készülnek felfedezni, kombinálva, kapcsolva, kötve egymáshoz ízt, színt, zamatot.

– Én a vaddisznólevesemmel lettem „híres” a családban – mondja Nagyosi Szilárd Zsolt. – Jaj, dehogy én lőttem! És nem is cipeltem ide a suliba a vállamon… Kaptuk… Otthon fogtam neki, pácoltam hosszan… Jó nagy adag lett, de volt is rá igény, hiszen hatan vagyunk a családban. És hat embernek főzni vaddisznólevest, nem könnyű.

– A gasztro-újításom akkor vált nyílvánvalóvá, amikor divatba hoztam otthon a fokhagymás túróslaskát – merül meg sikerélményei között Serestély Zsófia….. – Valójában egy nagy kudarc vezetett a „Serestély-túróslaskához”. Az történt, hogy a borssal kísérleteztem, és tönkretettem az ételt. Igy jött a fokhagyma: békésebb, másképp vegyül…

– Nagymama receptjei alapján dolgozom – ismeri be Komáromi Alíz-Tünde. – Bevallom, azt is kutatom, miért jobbak az öreg receptek… Szerintem arról van szó, hogy régen nem írták be a receptekbe még a perceket is, meg a mikrogrammokat… Régen szabadabb keze volt a szakácsoknak. Kreatívabbak voltak… talán. Különben én is nekifogtam megírni a receptkönyvemet. Óóó, dehogy leszek híres… Az viszont jól esne, ha „Komáromi-recepteskönyv” néven válna ismertté… Persze, csak viccelek…

Németh-Király Loránd felnőttesen hallgatja végig kollégái élménybeszámolóit; kivárja türelmesen amíg rá kerül a sor, majd elsüti a nagyágyút. Ő nem az ízekkel kísérletezik, nem zamatokat vegyít, hanem képeket készít az elkészült ételekről.  Mert a jó ételt fénnyel is meg kell keverni, hogy jól mutasson…

Időközben előkerül a varázsló is, a főzőtündér gasztro-oszi, Pozsonyi Márta, a Studcoop Egyesület elnöke, aki épp két zsák hagymával kezében készíti elő bevonulását a kisriportba.

– Ne haragudj Csaba, de ne itt csináljuk a képet a teremben, mert köztudott, hogy a hagymalekvárt nem lehet zárt térben főzni, mert büdös… – mondja. – Még a falakba is beivódik, vegyül, alakul, színt vált amíg finom lekvár lesz belőle…

Gyere segíts, vigyük ki a két zsákot… Kérlek vedd át egy percre a varázskalapomat, nehogy leessen a fejemről. Hogyhogy kicsi neked? Ugyan már…

Leave a Reply

Your email address will not be published.